Magány

2013.04.03. 16:05

magány1.jpgManapság nagyon sok ember fél az egyedülléttől. Nem találják önmagukat, ha egyedül vannak. Állandóan szükségük van mások jelenlétére. Vannak olyanok is, akik képtelenek kapcsolat nélkül élni, őket szoktál kapcsolatfüggőknek hívni. Pedig aki nem tud/nem képes egyedül lenni, és mindig szüksége van valakire, aki mellette áll az gyenge ember.

Mivel a magány jel is lehet. Magány nélkül nem létezik őszinte önismeret. Az egyedüllétet a magányt sokan összekeverik az elhagyatottsággal és a kitaszítottsággal. Pedig ha az ember minél jobban megtapasztalja, megéli a magányt, annál mélyebben képes érezni, hogy mindazokkal összetartozik, akik körülötte élnek.

A mai rohanó világban, minden embernek szüksége van az egyedüllétre, hogy átgondolja, megértse és következtetéseket vonhasson le a megélt helyzetekből. Ezáltal tud fejlődni, változni és változtatni. Az ember mikor egyedül van, akkor képes igazán megismerni önmagát és környezetét.

De ha csak arra gondolunk, hogy mennyivel más megismerni egy új várost vagy egy új helyet, ha egyedül látogatjuk meg, mintha egy társasággal mennék. Mennyivel jobban odafigyelünk a részletekre, mennyivel fontosabb, hogy megismerjük azt a helyet ahol vagyunk...

"az időszakos magány a normális ember számára az evésnél és ivásnál is szükségesebb"

Dosztojevszkij

A bejegyzés trackback címe:

https://bociga.blog.hu/api/trackback/id/tr975191024

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

http://istenbaranykaja.blogspot.com/ 2014.01.03. 23:24:08

Ám mindannyian képtelenek vagyunk kapcsolat nélkül élni... :)valahol mind kapcsolatfüggők vagyunk s ha túl sokat kell nélkülöznünk e lételemünk, valahol kicsit mindig üresek leszünk... :) kapcsolatokra vagyunk teremtve, ilyen természettel születünk, s azt hiszem nincs is ezzel semmi baj... :)

Igen, a magány tény, és elég jellemző jelenség, de nem feltétlenül egyenlő az egyedülléttel. S bár lehet funkcionális, sok mindenre rávezethet, megtaníthat értékelni, halásnak lenni, jobban, bölcsebben szeretni, önmagunkat jobban megismerni, mégis azt hiszem, a magány érzete valahol a lélek betegsége és szomorúsága... Szerintem... :)

Bociga 2014.01.05. 11:56:29

@istenbaranykaja.blogspot.com/: Teljesen igazad van abban, hogy valahol mind kapcsolatfüggők vagyunk, ebben nincs vita. Én arra gondoltam, aki kapcsolatból kapcsolatba ugrál, mert fél egyedül lenni. Fél attól, hogy nem képes megoldani valaki nélkül az elé gördülő akadályokat. Így a saját önértékelésében is egy torzulás alakulhat ki.
Igen , lehetséges, hogy a magány nem a legmegfelelőbb szó erre az egész gondolatmenetre, mert kicsit negatív visszacsengést kelt az emberekben. De talán pont attól hatásos, hogy megpróbálunk egy egészen másik (pozitív)oldaláról megismerni a magányt.
süti beállítások módosítása