Édesapám szokta mondani - Örülj, hogy vannak nálunk hülyébbek, mert ha nem lennének, mi lennénk a leghülyébbek – Ez persze nagy igazság. Mégis, néha elég nehéz elviselni és kezelni, a morálisan kissé ingoványos embereket.  Sajnos annyian vannak, hogy már kategorizálni is lehetne őket.

  Vannak a lecsúszott, neveltetésben alig-alig részesülő egyedek. Velük leggyakrabban az utcán, vagy a szórakozóhelyeken találkozhat az ember.  Ha az utcán találkozol velük, akkor általában hangosan bömböltetik a telefonjukat, megmutatva a kíváncsiskodó tömegeknek, hogy nekik mennyire kifinomult zenei ízlésük van. Ha pedig öt másodpercnél tovább „szemezel” velük, akkor már egyből kezdődik a szájkarate! Jobb esetben, ha nem issza magát igazságosztóra az ember, ki lehet kerülni az ilyen degeneráltakat.

 Van náluk egy sokkal rosszabb fajta. Őket általában a munkahelyen, iskolában,  és hasonló élethelyzetekben kerülgethetünk nap mint nap.  Ezek az evolúció során ráadásul ketté is váltak. Vannak az úgynevezett poszt-agresszív szindrómások.  Ők azok, akik jópofiznak neked, közben meg ki nem állhatnak. Az ilyeneket tudom legkevésbé megérteni.  Ha én nem szimpatizálok valakivel, akkor nem foglalkozom vele, kerülöm a társaságát, egyszerűen megpróbálom ignorálni az életemből.  De hogy jópofizzak vele, aztán meg kibeszéljem, vagy a megszerzett információból keresztbe tegyek neki… egyszerűen érthetetlen számomra, hogy ilyenkor mi motiválhatja ezeket az embereket. Annyira érthetetlen, mint a kommunizmusban a besúgórendszer működése volt. Mennyi embert vettek rá, hogy a szomszédjáról, kollegáiról, barátairól, feleségéről (!) jelentéseket írjon, így kiszolgálva egy igazából idegen hatalmat, elárulva saját környezetét és legfőképp saját hazáját. Az ilyen emberekről, mindig az a vicc jut eszembe, hogy: – De bíró úr, nem sok az az öt év? – Mondom kötél! …Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a kártékony embereket a középkorban kivégezték, így megakadályozva azt is, hogy a hibás génjeiket tovább örökítsék.  Ma meg már egy gyilkos, akár nyolc évvel is megúszhatja a büntetését. Nem beszélve arról, hogy odáig fel tudnak kapaszkodni, ezek a hibás génekkel rendelkező félőrült egyedek, hogy bele kaparják magukat egy ország miniszterelnöki székébe. Majd Budapest utcáin emberek szemét lövetik ki, mert valamit elkúrtak… Hát mit lehet erre mondani... Kötél!

A másik fajtájuk, az úgynevezett ”ÜberMensch” típus. Ezek általában vagy a pénztől, vagy a hírnévtől, vagy csak simán az egójuktól gondolják azt, hogy ők az emberek fölött állnak. Köszönni nem szoktak, csak a felszólító módot ismerik, az utcán fellökik az embert és csak a saját önös érdekeik vezérlik őket. Azzal lehet megzavarni őket, ha a bunkó, lekezelő stílusukra, megpróbál az ember mégis higgadtan és kulturáltan reagálni, és finoman jelezve, hogy semmivel sem többek, mint akárki más. Ilyenkor jobb esetben, pillanatnyi zavarukban, ők is megpróbálják a kultúrát magukra erőltetni.

Sajnos már az internet világába is beszivárogtak a szerencsétlenek. A különböző cikkek és videók alatti kommentek 90%-a már rég nem az adott témáról szól, hanem a legprimitívebb módon való egymás savazásáról. Jó kérdés, hogy ha nem a számítógépük árnyékából szájkaratéznának ezek az egyedek, akkor is ilyen magasröptű gondolatmenetekkel beszélnék-e meg a problémáikat.  Hát remélem, hogy csak a névtelenségük izmosítja meg őket, mert egyébként…Kötél!

Summa summarum; Hülyék mindig is voltak, és mindig is lesznek. Meg kell tanulni kezelni őket, és nem szabad mindenáron bele állni az értelmetlen vitáikba. A büszkeségünkön eshet annyi csorba, hogy rájuk hagyjuk és továbbállunk…

 

 

„Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag hangosan és mellveregetve tiltakozni ellene.”

(Márai Sándor)

A bejegyzés trackback címe:

https://bociga.blog.hu/api/trackback/id/tr94500677

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása