Manapság a hála olyan, mint a fehér holló. Az embereknek hihetetlen elvárásaik, követeléseik vannak. Állandóan az a benyomásuk, hogy megrövidítik őket. Ezért mindig többre van szükségük. Egyre telhetetlenebbek, de ezáltal már semmit sem képesek igazán élvezni.  Mindig másokat hibáztatnak, hogy nem elég jók hozzá, hiszen nem adják meg neki azt, amire feltétlenül szüksége van.

Pedig ha csak kicsit lennének pozitívabbak, hálásabbak az emberek, megbecsülve mind azt amijük van, gyökerestül változna meg az életük. Tudatosabban tudnának élni, ezáltal vidámabbá téve életüket. A pozitív ember nem kötődik a bosszantó dolgokhoz, nem kezdi a rossz idő miatti bosszankodással a napot, vagy nem lesz ideges ha kifut a tej.

Vannak emberek, akik megnehezítik maguknak az életet azáltal, hogy mindent negatívan látnak. Minél több negatívumot látnak, annál hangsúlyosabbnak érzik rossz tapasztalataikat. A negatív életfelfogásuk a legkisebb rossz dolgot is egyenesen tragédiának értékelik.

A pozitív ember képes mindenért hálás lenni. Amikor a múltadon gondolkozol, hálásnak kell lenned mindazért, amit az élettől kaptál. De nem csak a pozitív dolgoknak lehet hálát adni. Hálát adhatsz azokért a sebekért, sérülésekért, amelyeket magaddal hordozol. Hiszen ezek a sérülések formáltak azzá , aki most vagy. A sebek nélkül öntelt és érzéketlen lennél, nem látnád meg és nem éreznéd át, a melletted lévő ember szenvedéseit. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.